2013. május 27., hétfő

Honnan szerzünk embereket?


A blogot indító bejegyzésben felvázolt három modell abban is különbözik, ahogy a potenciális új tagok elérésére tekint. A mai bejegyzésben ezt vizsgálom meg gyakorlati és bibliai szempontból.

TANTERV

A „Tanterv” modellt használó ifjúsági szolgálatba érkező új fiatalok a legtöbb esetben valamiféle hatalmi helyzetnek engedve kezdenek el az alkalmakra járni. Gyülekezet esetén ez leginkább a családot jelenti: akik a vasárnapi iskolába járnak, zömmel azért járnak oda, mert a szüleik a gyülekezet alkalmain vesznek részt, a gyülekezethez tartoznak valamilyen szinten. Már csak az életkori sajátosságok miatt sem valószínű, hogy valaki az utcáról besétál egy ilyen alkalomra és ott ragad és az sem jellemző, hogy a gyülekezetbe járó gyerekek (sikerrel) elhívják az osztálytársaikat, barátaikat, hiszen ők ugyanúgy a szüleik hatalma alatt élnek. Van, hogy ez a modell megmarad a klasszikusabb ifis korosztálynál is, a gyülekezet „ifijét” gyakorlatilag a lelkipásztor és a tagok adott korosztályba tartozó gyerekei alkotják, jobb esetben egy-két lazábban kapcsolódó külsőssel. (És később a gyülekezet felnőtté avatott tagjai is – legyen az bemerítés vagy konfirmáció – is ilyen „hatalmi” helyzet alól, a gyülekezetből érkeznek.)

2013. május 20., hétfő

Egyházman

(Ünnepnap lévén a különféle modellekről szóló témát egy novellával folytatjuk, amiben a keresztyén szuperhős jön, lát és megment egy gyülekezetet. Melyik modellt képviseli a három közül?)

-Akárhogy ráncigálom ezt a hosszabbítót, akkor is hiányzik még fél méter – panaszkodott az ifivezető, akinek nem volt ifije. A lelkész nekitámasztotta a reflektort a kéménynek, majd közelebb lépett, hogy lássa, mi a gond. Igen, az a fél méter nagyon hiányzott. Viszont ha a reflektort hátrébb húzzák, a felhők helyett csak a szomszéd ház tűzfalára tudják kivetíteni a jelet, az meg nem az igazi.
- Hozd fel azt a kis elosztót az asztal alól – mondta végül az ifivezetőnek.
- De az kell az erősítőnek.
- Egy alkalmat kibírunk erősítő nélkül is.
Mialatt az elosztót várta, a lelkész elgondolkozott azon, hogy igazából akármelyik alkalmat kibírnák erősítő nélkül, mert ünnepnapnak számított, mikor a pulpitustól nézve a harmadik széksorban is ült valaki. Persze az istentisztelet elején mindig mindenki hátra ült, így egyfajta hagyománnyá vált a lelkész fiatal, apró közösségében az előrehívás – mármint hogy a kedves tagok üljenek előre, hogy a később érkezők is könnyen helyet tudjanak foglalni. De már senki nem emlékezett arra, mikor is érkezett valaki utoljára későn, vagy újonnan, vagy úgy egyáltalán. Elméletileg most is a szokásos szerdai bibliaóra lenne, de a lelkészen és az ifi nélküli ifivezetőn kívül nem bukkant fel senki. Egy darabig tanácstalanul nézték egymást, majd – szinte a semmiből – beugrott nekik egy ötlet. Illetve Az Ötlet.

2013. május 13., hétfő

A hihetetlenül zsugorodó ificsoport

A múlt heti bejegyzésben három létező modellt vázoltam fel az ifjúsági munka területéről. Ezen a héten Steven Case egyik könyvének idevágó részének fordításával a programokra alapuló és a pásztoroláson alapuló modell közti különbséget (konfliktushelyzetet?) illusztrálom.


***

Dan egy olyan ifibe jár, ahol épp ezen a héten lesz egy éve, hogy új ifivezető szolgál. Az őt megelőző ifivezető alatt az ifin mindig nagy pörgés volt vasárnaponként. Ötvenen-hatvanan is voltak hétről-hétre. Ráadásul az ifi naptára is tele volt mindenféle menő programmal, koncertekre jártak, síelni mentek, vidámparkokat látogattak.

Az elmúlt egy évben, az új ifivezető alatt a heti átlag ötvenes létszám leesett tizenötre.

2013. május 6., hétfő

Az ifjúsági munka három modellje


A gyülekezetek általában az alábbi három modell egyikére alapozzák a fiatalok közt végzett szolgálatukat:

A modell jellemzői
Tanterv
Programok
Pásztorolás
A szolgálati modell célja
Hitoktatás, vallástanítás
Egészséges környezet megteremtése
Lelki növekedés
A cél eléréséért dolgozó személy
Vasárnapi iskolai tanító, hitoktató
Programfelelős, szabadidőszervező
Lelkész, ifjúsági munkás (de mindenkit pásztornak tekintenek)
A cél elérésének jutalma
Tudás
Programok, pörgés
Növekedés
A modell hatékonyságának fokmérője
„Mennyire ismerik jól a fiatalok a Bibliát?”
„Mennyire aktív az ifjúság a gyülekezetben?”
„Mennyire hasonlítanak a fiatalok Jézusra?”

(Timeless Youth Ministry, 358. oldal)

Az ifjúsági munka feladata nem merülhet ki abban, hogy tárgyi tudást adunk át a Bibliából, aranymondásokat tanítunk, bibliai történeteket dolgozunk fel. A bibliai tudásanyag nem cél, hanem eszköz. Önmagában a legmélyebb, legteljesebb bibliaismeret sem garantálja az érett hívő életet, de talán még a hívő életet sem. A megtanult bibliai igazságok nem garantálják a megélt bibliai igazságokat, a „Tanterv” modellt követő ifjúsági munkásoknak, tanítóknak ezért tisztában kell lenniük ezzel a korláttal. (Még az előnyeivel együtt is: a tantervi modellt könnyű hosszabb távra előre tervezni, lehet használni előre elkészített anyagokat és egyértelmű visszajelzéseket kaphatunk ha azt vizsgáljuk, mennyit jegyeztek meg a „tananyagból”, lehet sok tanítóval, felváltva, a fiatalokkal való mélyebb kapcsolat nélkül is végezni.)