2013. június 3., hétfő

Mikor már unjuk Istent - a lelki apátia tünetei


Ebben a hónapban a gyülekezetbe járó fiatalokat érintő lelki fásultság (apátia) témakörét járjuk körbe, Sean Dunn: Bored with God című könyve alapján, alkalmanként kiegészítve más forrásokkal és saját anyaggal is.

A kötet fülszövege:

A lelki apátia betegség! És mint a legtöbb betegség, az apátia is látható tünetekkel jár, ami frusztrálja az áldozatait és azokat is, akik velük foglalkoznak. A tizenévesek különösen hajlamosak lelki fásultságba esni – és az az apátia rendkívüli módon fertőző!

Sean Dunn a Mikor már unjuk Istent című könyvében beszámol arról, hogy a fiatalok között végzett szolgálata során hogyan találkozott a lelki apátiával. A Szentírásra alapozva vezet végig azon, hogyan állíthatjuk meg az apátia terjedését és hogyan pásztorolhatjuk a fiatalokat úgy, hogy lelki éhséget érezzenek helyette.


Ha a meggyőződéseikbe belefásult tizenévesekben egyszer sikerül erős, bátor hitet ébreszteni, azzal hatalmas energiákat szabadíthatunk fel az Istent már unó világ problémáinak megoldására. És ez az energia is rendkívüli módon fertőző!

Mi az, hogy apátia?

Apátia: (gör.), minden benyomás iránt való érzéketlenség; érzelmi közönyösség, mikor a lélek teng s a benyomások nem találnak benne kellő visszhangra.


~ (a gör. a fosztóképzőből és páthosz, 'érzelem' szóból): az érzelmek hiánya, egykedvűség; szorosabb értelemben csak akkor beszélünk ~ról, ha hiányoznak a fájdalmas vagy szenvedélyt kiváltó eseményekre általában megszokott reakciók. - Az apatikus embert annyira lekötik a saját gondolatai, hogy nem figyel kifelé, teljesen egykedvű, nem él benne cselekvésvágy.

~ Egykedvűség, eltompulás, (el)tompultság, érzéketlenség, fásultság, közömbösség, közöny, levertség, nemtörődömség, részvétlenség, tespedés, érdeklődés hiánya, ernyedt közöny, nyomott kedély, érdektelen és érzéketlen állapot. "Anyja halála után súlyos apátiába esett. A jó hír végre kizökkentette apátiájából".

~ Amikor az ember semmi sem érdekli és nem tud lelkesedni semmiért. 
(Oxford English Dictionary)

Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor – igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!”
(Prédikátor könyve 1,2)

A „lelki apátia” a lelki dolgokkal szembei közönyösséget, fásultságot, unalmat jelenti, tehát Sean Dunn nem a (pszichológiailag is leírható) általános apátiával foglalkozik a könyvében, hanem azokkal a fiatalokkal, akik bár hívők és lehet, hogy nagyon aktívak, lelkesek sok dologgal kapcsolatban, de a lelki dolgok tekintetében már visszaesik a „lelkes-edésük”.

A lelki apátia tünetei

A Mikor már unjuk Istent a következő tüneteket gyűjtötte össze, amikből fel lehet ismerni a lelki apátiában szenvedő hívő fiatalt. Fontos, hogy a szerző ezt olyan állapotnak tartja, ami nem egyeztethető össze az egészséges hívő élettel és nem fogadja el azt a kifogást sem, hogy „de hát kamasz” / „majd kinövi” / „majd megkomolyodik”. A lelki apátia: lelki betegség. Mint betegsének pedig a következő tünetei lehetnek a hívő fiatalok életében, viselkedésében:

- képmutatás, rejtett bűnök, kettős mérce felállítása

- a változásoknak való ellenállás („én már csak ilyen vagyok, ilyen is maradok”)

- valótlan önkép (akár irreálisan pozitív vagy indokolatlanul negatív irányban)

- lelki gyümölcsök hiánya vagy egyenesen a lelki munkában való károkozás (pl. nem kimondva, de a viselkedésükkel kiutálják az újakat vagy a problémásabbakat az ifiből)

- kifogások keresése vagy gyártása, a múltra való koncentrálás

- a médián való csüggés (filmek, közösségi oldalak, stb) és az abban ábrázolt világi mérce észrevétlen átvétele, a média hatása alá kerülés

- elszigeteltség, felszínes kapcsolatok (egymással és a hívő vezetőkkel egyaránt)

- az elbukásokba vagy a bukott állapotba való beletörődés

- az igei alkalmakon való rendetlenkedés, másra figyelés vagy passzív ellenállás (nem feltétlenül az unalom miatt, hanem mert zavarja őket az üzenet)

- az értékrend és az életükben, tevékenységeikben felállított fontossági sorrend eltávolodása a bibliai normáktól (a hobbija lázba hozza, a lelki alkalmakat elviseli, stb)

- a hit „kinövése” (húszas éveire elmarad a gyülekezetből, bár továbbra is hívő kereszténynek tartja magát)


A következő bejegyzésekben megnézzük, hogy a szerző szerint hogyan lehet felvenni a küzdelmet a lelki apátiával. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése