Játék az ifin

Drámapedagógusként tudom, hogy a játék komoly dolog. (Játékon a tevékenységet és nem a tárgyakat, kisautókat vagy Barbie babákat értve, ezt jobb az elején letisztázni.) Nincs ez másként az ifjúsági munkában se. Az ifjúsági munkában az evangéliumot nem csak szavakkal hirdetjük, hanem tettekkel, közösséggel, kapcsolatokkal is, egy hívő keresztyén közösség építéséhez pedig nagyon jó eszköz a játék - mindenféle játék. Eszköz, amit lehet jól és rosszul használni, lehet ösztönösen vagy tudatosan alkalmazni, vagy akár ki is lehet hagyni - bár ez utóbbit javasolnám a legkevésbé. Nézzünk pár gondolatot az ifin használt játékokkal kapcsolatban:

Milyen játékokat lehet használni egy ifin?

- Eszközöket nem igénylő (vagy csak minimális eszközöket, tollat, kendőt, stb. igénylő) játékokat. Ezeket szokták "közösségi játéknak" is nevezni. A drámapedagógia, élménypedagógia is használja őket. Nagyobb csoportot vagy akár az egész ifit be lehet vonni.

- Sportjátékokat, beltéren ping-pong, csocsó, stb, tornateremben vagy kültéren egyéb (csapat)játékokat.

- Társasjátékokat.

- Számítógépes- és egyéb videojátékokat.

Mire jók a játékok?

A játékot általában a tevékenység öröméért játsszuk, de ez nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen haszna vagy az egyetlen funkciója egy ifjúsági alkalmon. Tehát az a megközelítés, hogy "játsszunk valamit, addig sem kell csendben ülni és a prédikációt hallgatni", vagy esetleg "ha csendben végighallgatjátok a tanítást, akkor cserébe játszunk a végén" se nem helyes, se nem teljes.

A játékok haszna lehet:

Fogyasszatok, fogyasszatok!

Sok gyülekezet küzd azzal, hogy megfogja valahogy, valamivel a fiatalokat és még több gyülekezet, ifi megelégszik a fiatalok jelenlétével - sőt, sokat megtesz azért, hogy valahogy ezt a jelenlétet fenntartsa. Mintha a fizikai jelenlét vagy a nehezen megfogható "jól éreztem magam" lenne az ellentételezése annak a programnak, amit a gyülekezet a fiatal részére szervezett. Ez viszont a világban is jelenlevő fogyasztói modell gyülekezetesített változata és a legjobb szándék ellenére is félreviheti az ifjúsági szolgálatot.

Lássunk egy illusztrációt a „Middle School Ministry” (Kb. Szolgálat a felső tagozatosok felé) című könyvből:

"Szinte mindenki, mindenben fogyasztóként kezeli a fiatal tinédzsereket. Kapaszkodjunk meg - a legtöbb gyülekezeti ifjúsági szolgálat is!
Nemrégiben egy brit ifivezető, Mike Pilavachi beszélt erről az egyik Youth Specialties ifjúsági vezetői konferencián. Kezdő ifivezetőként azon dolgozott, hogy megszervezze a legjobb ifis eseményt a városában. Akkor érkezett el a fordulóponthoz, amikor egy filmnézéses partit hozott tető alá az ificsoportjának. Kényelmes székeket szerzett, összehozott egy stand-upos bevezető jelenetet is és persze egy nagyon vicces filmet is kölcsönzött. A alkalom végén a termet elborította a szemét, a fiatalok meg szépen kisétáltak. Az utolsó kislány végignézett a romokban heverő helységen, Mike felé fordult és ezt mondta:
- Húha, itt aztán jó nagy kupi van! - Mike azt gondolta, hogy a lány felajánlja azt, hogy segít kitakarítani, de helyette így folytatta: - Most aztán lesz majd mit takarítanod!
Azzal ő is kisétált.