Hány ifis kell egy ifihez?

Ifjúsági szolgálatot akarunk indítani, vagy át kell vennünk egy létező csoportot, esetleg egy leszállóágba került ifi túléléséért küzdünk – legyen bármelyik helyzet, a létszám kérdése valamilyen módon elő fog bukkanni. Hány ifis kell ahhoz, hogy értelme legyen feléjük szolgálni? Hány, az adott korosztályba tartozó fiatal legyen hajlandó eljönni, hogy érdemes legyen elindítani egy csoportot, egy új szolgálatot a számukra? Hány hallgató kell a tanítónak, hogy ne érezze magát kellemetlenül se az igehirdető, se az igehallgató az ürességtől kongó teremben? Hány rendszeresen visszatérő fiatal kell ahhoz, hogy a csoport átlépje a kritikus tömeget és stabilizálódjon, sőt, növekedési pályára álljon?

A válasz: attól függ, milyen modellben gondolkodunk. Van olyan modell, ami bizonyos létszám alatt nem működik és van olyan, ami minden létszámhoz képes alkalmazkodni. Az előbbi a programokra alapozott, az utóbbi a pásztorolást előtérbe helyező modell. A tanítást fókuszba állító, tanterv-modell is működhet mindenféle létszámnál, de legjobban egy kisebb csoporthoz illik.

A gyakorlati tanulság: ne a létszámot próbáljuk a fejünkben létező modellhez alakítani, hanem az adott pillanatban elérhető létszámhoz igazítsuk a szolgálatunk alapjait. A létszámhatárokhoz meg az egyszerűség kedvéért válasszunk bibliai számokat. Vagyis a címben feltett kérdésre nincs válasz: minden létszámnál lehet ifiszolgálatot vinni, csak minden létszámnál máshogyan.

A létszámok:

0 fő

Ennél lentebb nehéz menni, bár ha a múltban történt valami az adott gyülekezetben, ami miatt a szóba jöhető fiatalok negatívan gondolkodnak a közösségről, akkor ez a szám lehet akár mínusz is (azon fiatalok, akik "biztos" nem fognak az adott gyülekezetbe eljönni), de a lényegen nem változtat.

A gyülekezetben nincs ifjúsági szolgálat, lehet, hogy – hívő családtagokon keresztül – akad néhány fiatal az istentiszteleti alkalmakon, de ők nem alkotnak közösséget és nem is akarnak külön ifjúsági alkalomra jönni. Ha a gyülekezet vezetősége és szolgálói körében sincs olyan, akinek a szívén lenne az ifjúsági munka, akkor a történet itt véget is ér. Ha viszont szeretnének ifjúsági szolgálatot és ezért még tenni is hajlandóak, akkor a következő lépésekkel lehet elindulni:

1. Imádkozni. 

Az imádság mindennek az alapja. Ha nincs megfelelő ember a szolgálatra, akkor itt kell elkérni, itt kell elsősorban dolgozni érte – megelőzve és megtámogatva az ifivezető keresését. Ha már van jelölt, aki elkezdi majd a szolgálatot, már a konkrét ifisek érkezése előtt tegye az élete részévé a szolgálatért való imádkozást, még jobb, ha ez közös imádkozást jelent valakivel. 
 

2. Kiképezni. 

Az ifjúsági szolgálatnak nagyon sok olyan része van, amit meg lehet tanulni, sőt, az aktív, gyakorló ifjúsági munkásnak is folyamatosan tanulnia kell, képeznie magát. Ha még nincs konkrét ifiszolgálat, az csak segíti a felkészülést: az ifire szánt időt (ami sok idő!) alapozásként szánjuk a felkészülésre. Olvassunk idevágó szakkönyveket (itt jobbra is van több, már magyarul is sok elérhető, angolul meg egészen speciális résztémákról is vannak könyvek), látogassunk honlapokat, blogokat, látogassunk meg más, működő ifiket (lehet más felekezetből is), figyeljünk, kérdezzünk, építsünk kapcsolatokat. Mindenből és mindenkitől lehet tanulni – ha mást nem, azt, hogy ne csináljuk a dolgokat. (Néha ez a legértékesebb információ!) Ha nem érdekel annyira minket az ifjúsági munka, hogy tanulni akarjunk róla, akkor inkább keressünk más szolgálatot!

3.Kialakítani a szolgálat hátterét. 

Nagyon sok gyülekezeti munkás szenved attól, hogy magányosan viszi a szolgálatát, az ifivezetők sem kivételek. Ennek az oka többféle is lehet, de a hatása mindig ugyanaz: a lelkesedés elvesztése, a szolgálat ellaposodása, megkeseredés, a végén a szolgálatból (sokszor a gyülekezetből) való kilépés. Az Újszövetség nem támogatja a „one-man-show” jellegű szolgálatokat, ezért nekünk sem kell ezzel próbálkozni. Ezért fontos már az előkészítő szakaszban kialakítani a leendő szolgálat hátterét. Vagyis a leendő ifivezető keresse meg azt a pár embert, akivel rendszeresen tud beszélgetni és imádkozni a szolgálatával kapcsolatban. Kérje a vezetőjét (lelkész, idősebb hívő, gyülekezet valamelyik vezetője), hogy találjanak egy rendszeres alkalmat arra, hogy a szolgálatot és a szolgálót gondozzák. Nem csak akkor kell leülni beszélni, amikor már valami gond vagy nehéz probléma van! Egy ifiben (vagy az előkészítésében) mindig van téma: miért imádkozzunk, mit tanultunk, mit tanítunk, milyen ötleteink vannak, mi sikerült jól, mi nem, mit olvastunk, mit tanultunk, ki jött, ki nem jött... Az előkészítő szakaszban még több ideje és energiája is van erre a leendő vezetőnek, de ha már benne van az ifiszolgálatban és még nincs ilyen gondozói háttere, akkor minél előbb ki kell alakítania (a vezetőtől ki kell „követelnie” magának.) Ha a gyülekezeti háttér nem alkalmas rá valami miatt, akkor próbálhat az interneten keresztül is egy ilyen kapcsolatot kialakítani.

Ajánlott irodalom: Doug Fields: Az ifjúsági munka első két éve, Céltudatos ifjúsági szolgálat (9. rész)

További létszámok (a következő bejegyzésekben, megjelenés után linkké alakítva):

0      -     1     -      3     -     7     -     12     -     40