(könyvrészlet)
Ruth misszionáriusként szolgáló
apja ragaszkodott hozzá, hogy a huszonkét éves lánya eljöjjön a
rendelésemre. A főiskolás Ruth súlyos depressziótól szenvedett.
Nem volt étvágya, nem tudott aludni és a tanulni. Az apja is
elkísérte a megbeszélt időpontunkra.
- Mi a gond? - tettem fel a kérdést
Ruth-nak, miután pár percig csevegtünk. De az apja válaszolt
helyette:
- Nos, ez teljesen nyilvánvaló -
mondta, miközben összefonta a karját maga előtt. - Nem úgy él,
ahogy élnie kellene.
- Ezt hogy érti? - kérdeztem.
- Drogokat használ és összefekszik
mindenkivel - mondta az apa undorral a hangjában. - A főiskolából
is mindjárt kirúgják és fogalma sincs arról, hogy mit akar
kezdeni az életével. - Mielőtt feltettem volna egy újabb kérdést,
folytatta: - Ha olvasná a Bibliáját és járna gyülekezetbe, nem
lenne ilyen depressziós. De semmi mást nem akar, csak azokkal a
kétes hírű barátaival lógni.
- Mi történne akkor, ha elkezdené
azokat a dolgokat csinálni, amiket ön szerint csinálnia kellene? -
kérdeztem.
- Nos, akkor olyan boldog lenne, mint
az édesanyja és én, és az Úr is megáldaná.
Itt már láttam, hogy Ruth apjával
nem fogunk túlságosan messzire jutni, úgyhogy megköszöntem neki
mindazt, amit elmondott és megkértem arra, hogy négyszemközt
beszélhessek Ruth-al.
Mikor az apja kiment, Ruth még mindig
vonakodott megszólalni. A kérdéseimre legfeljebb igennel vagy
nemmel válaszolt. Végül ezt mondtam neki:
- Ruth, azt hiszem ha nekem is az
apáddal kellene élnem, akkor én is drogoznék. Az édesapád
hozzáállásának van valami köze ahhoz, hogy ennyire bátortalan
vagy?
Ruth bólintott. Szeme megtelt
könnyekkel.
- Felnőtt vagy egy felnőttek számára
fenntartott kórházban - mondtam neki. - Nem látom semmi jelét
annak, hogy magadra vagy másokra bármi veszélyt jelentenél, így
szabadon távozhatsz. De mielőtt elmennél, szeretném elmondani
neked, hogy szerintem miről szól ez az egész. ... Nem ismerem a
teljes történetet, de azt látom, hogy nagyon depressziós vagy és
nem gondolom, hogy ez azért van, mert nem csinálod azokat a
dolgokat, amiket az édesapád szerint csinálnod kellene. Szerintem
más okai vannak, jó és logikus okai, amiket az édesapád nem ért.
Ha szeretnél maradni, akkor azt gondolom, tudnánk segíteni, hogy
jobban érezd magad. Azonban ha maradsz, annak a te döntésednek
kell lennie, nem az édesapádénak. Ha ő valami miatt fel van
háborodva, akkor neki is ajánlhatunk segítséget.
Ruth feszengve ült a székén,
könnyein át bámulva felém.
- Egy pár percre magadra hagylak, hogy
átgondolhasd - közöltem vele.
Ruth végül úgy döntött, hogy
befekszik a kórházunkba, és amire gyanakodtam, az igaznak
bizonyult. Ruth éveken át élt „igazságban, kegyelem nélkül.”
Ennek eredményeképp meg is tapasztalt mindent, amit a Biblia a
törvény munkájának nevez: rossz érzéseket és kudarcot. Bárhova
is fordult, mindenhol azt találta, hogy mit „kellene” csinálnia,
de nagyon kevés elfogadást tapasztalt. A bűn és a halál törvénye
rajta hagyta a nyomát az életén és fájdalmas küzdelem árán
sem tudott megszabadulni a szorításából.
Miközben a küzdelmét figyeltem,
folyton arra kellett gondolnom, amit a Biblia mond arról, amikor az
igazság kegyelem nélkül való: elnémít minket, dühöt kelt
bennünk, megsokasítja a bűnt, bűnös szenvedélyeket gerjeszt
bennünk, halált hoz, átok alá helyez minket, fogva tart,
elidegenít minket Krisztustól és keményen megítél minket.
Dr. Henry Cloud: Változások, amik
gyógyítanak (Changes That Heal), 26.old.
Kérdések a részlet feldolgozásához:
1. Hirdették már nekünk Isten
igazságát Isten kegyelme nélkül? Milyen érzéseket keltett ez
bennünk és milyen hatással volt ez az életünkre?
2. Hogyan tudnánk Ruth-nak segíteni
abban, hogy a kegyelmet is megtapasztalja?
3. Hogyan tudná Ruth apja ebből a
helyzetből Isten kegyelme és igazsága felé vezetni a felnőtt
lányát?
4. Hirdettük-e már mi Isten igazságát
kegyelem nélkül?
5. Mik azok a „kellene” előírások,
elvárások, amikkel közvetlen környezetünkben, gyülekezetünkben,
ifinkben találkoztunk? Mik azok, amik ezek közül íratlan
elvárások, mik azok, amiket nyíltan kimondunk? Van-e köztük
olyan, ami önmagában rossz lenne?
6. Hogyan lehet a gyakorlatban elítélni
a bűnt, de szeretni a bűnöst? Hogyan lehetne ezt Ruth bűnei
esetén megvalósítani? Hogyan lehetne az édesapa bűnei esetén
megvalósítani?
A bejegyzés párja: Kegyelem, igazság nélkül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése