2015. augusztus 10., hétfő

Igazság, kegyelem nélkül

(könyvrészlet)

Ruth misszionáriusként szolgáló apja ragaszkodott hozzá, hogy a huszonkét éves lánya eljöjjön a rendelésemre. A főiskolás Ruth súlyos depressziótól szenvedett. Nem volt étvágya, nem tudott aludni és a tanulni. Az apja is elkísérte a megbeszélt időpontunkra.
- Mi a gond? - tettem fel a kérdést Ruth-nak, miután pár percig csevegtünk. De az apja válaszolt helyette:
- Nos, ez teljesen nyilvánvaló - mondta, miközben összefonta a karját maga előtt. - Nem úgy él, ahogy élnie kellene.
- Ezt hogy érti? - kérdeztem.
- Drogokat használ és összefekszik mindenkivel - mondta az apa undorral a hangjában. - A főiskolából is mindjárt kirúgják és fogalma sincs arról, hogy mit akar kezdeni az életével. - Mielőtt feltettem volna egy újabb kérdést, folytatta: - Ha olvasná a Bibliáját és járna gyülekezetbe, nem lenne ilyen depressziós. De semmi mást nem akar, csak azokkal a kétes hírű barátaival lógni.
- Mi történne akkor, ha elkezdené azokat a dolgokat csinálni, amiket ön szerint csinálnia kellene? - kérdeztem.
- Nos, akkor olyan boldog lenne, mint az édesanyja és én, és az Úr is megáldaná.

Itt már láttam, hogy Ruth apjával nem fogunk túlságosan messzire jutni, úgyhogy megköszöntem neki mindazt, amit elmondott és megkértem arra, hogy négyszemközt beszélhessek Ruth-al.
Mikor az apja kiment, Ruth még mindig vonakodott megszólalni. A kérdéseimre legfeljebb igennel vagy nemmel válaszolt. Végül ezt mondtam neki:
- Ruth, azt hiszem ha nekem is az apáddal kellene élnem, akkor én is drogoznék. Az édesapád hozzáállásának van valami köze ahhoz, hogy ennyire bátortalan vagy?
Ruth bólintott. Szeme megtelt könnyekkel.
- Felnőtt vagy egy felnőttek számára fenntartott kórházban - mondtam neki. - Nem látom semmi jelét annak, hogy magadra vagy másokra bármi veszélyt jelentenél, így szabadon távozhatsz. De mielőtt elmennél, szeretném elmondani neked, hogy szerintem miről szól ez az egész. ... Nem ismerem a teljes történetet, de azt látom, hogy nagyon depressziós vagy és nem gondolom, hogy ez azért van, mert nem csinálod azokat a dolgokat, amiket az édesapád szerint csinálnod kellene. Szerintem más okai vannak, jó és logikus okai, amiket az édesapád nem ért. Ha szeretnél maradni, akkor azt gondolom, tudnánk segíteni, hogy jobban érezd magad. Azonban ha maradsz, annak a te döntésednek kell lennie, nem az édesapádénak. Ha ő valami miatt fel van háborodva, akkor neki is ajánlhatunk segítséget.
Ruth feszengve ült a székén, könnyein át bámulva felém.
- Egy pár percre magadra hagylak, hogy átgondolhasd - közöltem vele.
Ruth végül úgy döntött, hogy befekszik a kórházunkba, és amire gyanakodtam, az igaznak bizonyult. Ruth éveken át élt „igazságban, kegyelem nélkül.” Ennek eredményeképp meg is tapasztalt mindent, amit a Biblia a törvény munkájának nevez: rossz érzéseket és kudarcot. Bárhova is fordult, mindenhol azt találta, hogy mit „kellene” csinálnia, de nagyon kevés elfogadást tapasztalt. A bűn és a halál törvénye rajta hagyta a nyomát az életén és fájdalmas küzdelem árán sem tudott megszabadulni a szorításából.
Miközben a küzdelmét figyeltem, folyton arra kellett gondolnom, amit a Biblia mond arról, amikor az igazság kegyelem nélkül való: elnémít minket, dühöt kelt bennünk, megsokasítja a bűnt, bűnös szenvedélyeket gerjeszt bennünk, halált hoz, átok alá helyez minket, fogva tart, elidegenít minket Krisztustól és keményen megítél minket.   


Dr. Henry Cloud: Változások, amik gyógyítanak (Changes That Heal), 26.old.

Kérdések a részlet feldolgozásához:

1. Hirdették már nekünk Isten igazságát Isten kegyelme nélkül? Milyen érzéseket keltett ez bennünk és milyen hatással volt ez az életünkre?

2. Hogyan tudnánk Ruth-nak segíteni abban, hogy a kegyelmet is megtapasztalja?

3. Hogyan tudná Ruth apja ebből a helyzetből Isten kegyelme és igazsága felé vezetni a felnőtt lányát?

4. Hirdettük-e már mi Isten igazságát kegyelem nélkül?

5. Mik azok a „kellene” előírások, elvárások, amikkel közvetlen környezetünkben, gyülekezetünkben, ifinkben találkoztunk? Mik azok, amik ezek közül íratlan elvárások, mik azok, amiket nyíltan kimondunk? Van-e köztük olyan, ami önmagában rossz lenne?

6. Hogyan lehet a gyakorlatban elítélni a bűnt, de szeretni a bűnöst? Hogyan lehetne ezt Ruth bűnei esetén megvalósítani? Hogyan lehetne az édesapa bűnei esetén megvalósítani?


A bejegyzés párja: Kegyelem, igazság nélkül

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése