Kapcsolódj! - A "még mit nem!" fiatal

A Connect (Kapcsolódj!) című könyvről írt bevezető ismertető után megkezdjük a szerző által kidolgozott egyes kategóriák ismertetését. A (Loc) a könyv Kindle, elektronikus kiadásában az oldalszámokat helyettesítő Location száma.

A „még mit nem!' fiatal

Ez a fiatal elutasítja az egyházat, a keresztényeket és néha Istent is. (Megjegyzés: a keresztény egyházak és vallás elutasítása ritkán jelenti a spirituális dolgok teljes elutasítását, csak sokszor ezek a lelki dolgok nem a kereszténység lelki dolgai). A „még mit nem” fiatal sokszor szóvá is teszi, hogy a kereszténység nem az ő világa és hogy önszántából soha nem menne gyülekezetbe.

Az ifjúság munkásnak, keresztény szolgálónak általában ki kell mozdulnia a megszokott köreiből és környezetéből ahhoz, hogy ilyen fiatalokkal találkozzon, kapcsolatot építsen. A gyülekezeten belül működő dolgok nem fognak működni, sőt, valószínűleg pontosan az ellenkező hatást fogják elérni, mint amit a szolgáló szeretne.

- Hogy jellemeznéd magad? - kérdezte Rick a lánytól, aki jól láthatóan a softball pálya melletti piknikasztalhoz telepedett társaság figyelmének középpontja volt. A lány úgy nézett fel Rick szemébe, hogy közben nem mozdította meg a fejét:

- Ha a Sátán nő lenne: na az vagyok én!

A válaszából nyilvánvaló és rejtett dolgokat egyaránt ki lehetett olvasni. A lázadó külső burok alatt sérült önértékelés lapult. Mindennél jobban vágyott az emberek figyelmére és megtanulta, hogyan nyerje el a negatív figyelmet - legalább azt. Ezt amúgy is könnyebb volt irányítani.

Rick nem habozott. Már sok ilyen fiatallal találkozott a középiskolai szolgálattal eltöltött évei során.

- Hát ez nagyszerű! - felelte mosolyogva. - Az ilyen emberekkel szeretek találkozni!

(Loc 896)

(Néhány fiatalokkal dolgozó keresztény esetén nehezen tudok elképzelni ilyen reakciót. Valószínűbb az, hogy - a megbotránkozás utáni levegőkapkodáson túlesve - felvilágosítják az illetőt, hogy a Sátán embergyilkos volt kezdettől fogva és utána intézkednek, hogy az ifiseik/gyerekeik még véletlenül se kerüljenek egy társaságba a női Sátánnal. Még a végén egy 666-os tetkóval a csuklójukon jönnek haza...)

Persze a legtöbb fiatal nem ilyen szókimondó, de magukban legalább ilyen határozottan eldöntötték, hogy nem érdekli őket semmiféle egyházi, gyülekezeti dolog vagy térítgetős szövegelés. Épp ezért gyanakodnak is a szándékaidat illetően (főleg, ha te is Rák úr hívő kiadása vagy). Ha Krisztus szeretetét akarnád megosztani velük - hát ők nem kérnek belőle.

A jó hír az, hogy ha egyszer sikerül kapcsolatot építened egy ilyen fiatallal, ez mind meg fog változni. A legtöbb evangélista azonban elköveti azt a hibát, hogy érvelésen, vitán keresztül próbálja a „még mit nem” fiatalokat meggyőzni, „megtéríteni”. El kell olvasni ezt a könyvet, meg kell nézni ezt a filmet, Youtube videót, és majd rájönnek... A mai fiatal generációknál ez nem működik. A kapcsolatépítés döntheti le azokat a falakat, amik elválasztják őket Istentől.

Volt egy „még mit nem” fiatalom, név szerint Carly. Rögtön az elején letisztázta velem, hogy ateista és nem érdeklik a gyülekezeti dolgok. Nagyon meglepődött, amikor látta rajtam, hogy egyáltalán nem zavarnak a nézetei. Munkatársaimmal együtt éveken át foglalkoztunk Carly-val. Eljött néhány lazább programunkra, sőt, még pár csendeshétre is, amikor Istenről beszélgettünk. Ahogy közelebb került hozzánk, úgy lett egyre nyitottabb ezekre a lelki beszélgetésekre is Végül eljött egy nagy evangélizáló rendezvényre, ahol hallotta az evangéliumot. Soha nem felejtem el, ahogy előrement és átadta az életét Krisztusnak. Később megkérdeztem, hogy miért gondolta meg magát. Ezt felelte:

- Már vagy egy éve hallgatlak titeket, hogy mindig erről beszéltek, és próbáltam meggyőzni magamat, hogy ez nem igaz. De mostanra már belefáradtam abba, hogy ne higgyek.

(Loc 925)

(Megjegyzés: Pár éve nálunk is felbukkant egy fiatal az ifinken, aki nem Istent, hanem „csak” társaságot, barátokat keresett. Rögtön az elején közölte, hogy ő nem hisz Istenben, sőt, ezt többször, a teljes közösség előtt is elmondta - hátteréből adódóan nagyon őszinte fiatalról van szó, nem bántó szándékkal mondta, csak egyszerűen azért, mert így gondolta. Biztosítottam róla, hogy nem követeljük meg tőle, hogy azt higgye, amit mi, viszont sokat fogunk Istenről beszélni. Nagyon odafigyeltem arra, hogy semmiféle nyomást ne helyezzünk rá, amiért úgy érezné, hogy hinnie kell ahhoz, hogy elfogadjuk, még akkor sem, amikor az ifisekkel való kapcsolata már nagyon értékessé vált a számára. Egy gyülekezeti táborban az ott szolgáló utazó evangélistával beszélgetve adta át végül az életét, és - már nem is voltam akkor ifivezető - utána pár hónappal bemerítkezett. A hívőkkel való kapcsolat fontossága természetes módon átalakult az Istennel való kapcsolat fontosságává.)

A „még mit nem” fiatalokat tehát nem vitában, érvekkel kell meggyőzni, hanem szeretni kell őket. De hogyan építhetünk velük kapcsolatot?

Először is, valamennyire meg kell ismerni és meg kell érteni azt a világot, amiben élnek. Nem feltétlenül az éppen divatos tömegkultúráról (és annak sok tucatnyi szubkultúrájáról) való mély ismeretekre van szükség - elég egy nyitott hozzáállás és a fiatal világáról való tanulás, kérdezés a kapcsolatépítés részévé válhat. (Nem árt hozzá megtanulni hallgatni!) Azt is tudnunk kell, hogy a „még mit nem” fiatal a legritkább esetben ateista (meg ha jobb híján annak is hívja magát). Egy felmérés szerint mindössze hét százaléka ( 7%) az amerikai fiatal felnőtteknek ateista vagy agnosztikus (nem biztos benne, hogy van Isten, de abban sem, hogy nincs). (Loc 955) Magyarországon talán kicsit magasabb az arány a hivatalosan ateista kultúrában felnőtt szülők miatt, de arányaiban hasonló lehet.) A „még mit nem” fiatalok problémája sokkal inkább a szervezett vallással és annak képviselőivel van, sokszor jogosan, még többször csak hallomások és médiában torzan közvetített képek alapján. Mindezt azonban felülírhatja egy őszinte személyes kapcsolat egy hívővel.

A könyv részletes gyakorlati metodikát közöl arra, hogyan találjunk rá „még mit nem” fiatalokra és hogyan tegyük meg az első lépéseket velük kapcsolatban. A keretkén elképzelt helyszínek - nagy középiskolai, egyetemi campusok és az oda missziós céllal beküldött, főállású ifjúsági pásztorok, missziós szervezetek alkalmazottjai - hazai viszonyok között nem igazán jellemző. Alapelvként azonban működik a már említett fogás: az ifjúsági munkásnak vagy bárkinek, aki misszió lelkülettel rendelkezik (és nem fél használni) ki kell mozdulnia a megszokott köreiből. Néhány kört téve a közvetlen környezetünkben fel fogjuk ismerni azokat a helyeket és időpontokat, ahol és amikor a jól láthatóan nem gyülekezeti fiatalok összejönnek. Innentől kezdve természetesen működnek a szerző tanácsai:

1. Legyünk önmagunk!

2. Legyünk készek arra, hogy kérdezni fognak!

3. Készüljünk fel arra, hogy megpróbálnak sokkolni minket!

4. Próbáljuk megjegyezni a neveiket!

5. Legyen előre betárazva néhány kérdés, amivel meg tudjuk törni a jeget!

6. Ha mégis lennének keresztények a közelben, álljunk ellen a kísértésnek, hogy inkább velük beszélgessünk, inkább a nem-hívő fiatalokkal próbáljunk közös témákat találni!

Innen van esély arra, hogy (nem feltétlenül egyesével) továbblépjünk a szerző által alkotott táblázatban:

Evangélizáció			Tanítványozás
A „még mit nem!' fiatal	A nem érdeklődő fiatal	A dolgokat felmérő, ismerkedő fiatal	Stagnáló, megrekedt fiatal	Növekvő fiatal	Szolgálatot kereső fiatal
> > > A lelki növekedés iránya > > >

Következik: a nem érdeklődő fiatal.

Forrás:

Jonathan McKee: Connect: Real Relationships in a World of Isolation (Youth Specialties)

A könyvről szóló bejegyzések címkéje.