Sam kábítószer-túladagolás után
került be a kórházunk programjába. Nem foglalkozott azzal, hogy
számon tartsa, mennyi kokaint szívott fel. Bár már huszonnyolc
éves volt, Sam úgy öltözött, mint egy tinédzser - kopott
farmer, kifakult Hard Rock Cafe póló, magasszárú teniszcipő
kioldott fűzőkkel.
Az első pár alkalom után rájöttünk,
hogy bár Sam egy zseni IQ-jával rendelkezett, már két főiskoláról
bukott ki és soha sem tudott huzamosabb ideig megtartani egy állást.
A magánélete hasonlóképpen problémásnak bizonyult. Képes volt
teljesen elmerülni egy kapcsolatban, nem törődve az egyéb
feladataival, felelősségeivel. Ezzel a hozzáállásával mindig
elriasztotta a partnereit. Mikor felvettük a kórházba, a legutóbbi
barátnője épp elhagyta.
Mikor Samet a családjáról kérdeztük,
elmondta, hogy apja négy éves korában meghalt. Az anyja soha nem
házasodott meg újra, depresszióba esett és bezárkózott. Hogy
pótolja az elvesztett apát, a gyerekeivel próbált annyira kedves
lenni, amennyire csak tudott. Sam elmondása szerint „élt, mint
Marci Hevesen.” Alig volt valami feladata, viszont kitömték
pénzzel.
Az anyja soha sem fegyelmezte, mikor bajba került. Sokszor
letette az óvadékot, mikor a fiát lecsukták bolti tolvajlás,
garázdaság vagy kábítószerbirtoklás miatt.
Eleinte Sam a szokásos életvitelét
próbálta folytatni bent a kórházban is: sokáig aludt, kihagyta a
foglalkozásokat, elfelejtette megcsinálni a feladatait,
elhanyagolta magát. Az, hogy az életének senki sem szabott
határokat - nem volt sem igazság, sem fegyelem -, kaotikus
életstílushoz vezetett.
A kórház személyzete azonban nem
volt hajlandó megvédeni Samet a tettei következményeitől, nem
úgy, mint ahogy az anyja tette. Sam, jó pár intés és fájdalmas
konfliktus után megtanulta, hogy felelősséget kell vállalnia
magáért. Sőt, nagy meglepetésére rá kellett jönnie arra, hogy
sokkal jobban érzi magát a bőrében úgy, hogy a saját terheit
hordozza.
(…)
„Az Ige testté
lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az
Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és
igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette:
„Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem,
mert előbb volt, mint én.” Mi pedig valamennyien az ő
teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény
Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus
által jelent meg.”
János
1, 14-17
Ez az igeszakasz megmutatja, hogy az
emberek hogyan buknak el és hogyan nyernek megváltást. A bukás a
törvény által, az üdvösség Jézus által jön. Csakis Őáltala
válik valósággá a számunkra a növekedés két összetevője: a
kegyelem és az igazság. Csakis általa térhetünk vissza abba a
kapcsolatba, amiben Ádám is élt: egy élő közösségbe
(kegyelem) Azzal, aki az igazi valóság (igazság.) A fenti
példákban láthattuk, hogy milyen pusztítást okoz az, ha a
kegyelmet és az igazságot szétválasztjuk.
Dr. Henry Cloud: Változások, amik gyógyítanak (Changes That Heal), 30. old
Kérdések a részlet feldolgozásához:
1. Miért volt Sam édesanyjának káros
a fia iránti szeretete?
2. Hogyan védte meg Samet a tettei
következményeitől az édesanyja? Miért volt ez káros Samre
nézve?
3. Milyen érzésekkel viaskodhatott
Sam a kórházban töltött első hetekben?
4. Hogyan lehetett volna építő módon
kipótolni a tragikusan korán elveszített édesapát Sam életében?
5. Kellett-e Isten kegyelmét hirdetni
Sam számára, vagy elég csak Isten igazságával szembesíteni?
Próbáljunk meg mindkét változatra érveket felhozni!
6. Feltételezzük, hogy Sam megtér és
egészséges hívő életet él a gyógyulása után. Milyen lenne a
bizonyságtétele? Próbáljuk meg elmondani helyette!
A bejegyzés párja: Igazság, kegyelem nélkül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése