2015. szeptember 26., szombat

Kapcsolódj! - Az érdektelen fiatal

Connect (Kapcsolódj!) című könyvről írt bevezető ismertető után megkezdjük a szerző által kidolgozott egyes kategóriák ismertetését. A (Loc) a könyv Kindle, elektronikus kiadásában az oldalszámokat helyettesítő Location száma.

Az érdektelen fiatal

Az érdektelen fiatalt - látszólag - nem érdekli az egyház, a gyülekezet, a hit, Isten, egyszóval semmi olyasmi, amivel alapesetben egy ifjúsági szolgálatban foglalkozunk. (Ezért kísértése a modern ifjúsági missziónak az, hogy a szolgálatában előtérbe tolja azokat a dolgokat, amik érdekelhetik az érdektelen fiatalt: ingyen pizza, külföldi vendégekkel való találkozás, sport, modern zene, stb., egyfajta csalinak használva, hogy az így behozott fiataloknak két érdekes blokk között elmondhassák az evangéliumot.)


Mi tehát az ifjúsági munkás „célja” az érdektelen fiatalokkal? Ugyanaz, mint a „még mit nem” fiatalokkal: összebarátkozni velük, meghallgatni őket, elnyerni a bizalmukat. Ha egyszer sikerül velük kapcsolatot építenünk, lehet, hogy a dolgokat felmérő, ismerkedő fiatalokká válnak (érdeklődve vesznek részt lelki beszélgetésekben, szívesen eljönnek olyan eseményekre, helyekre, ahol Istenről esik szó).


Barátomat, aki egy nagy gyülekezet ifjúsági pásztora, egyik nap felhívta az egyik szülő, hogy segítsen neki a fiával, Ryannel kapcsolatban.
Ryannel egyre több gond volt otthon és az iskolában. Apja pont előző nap kapta rajta a barátaival, amint a ház mögött füveztek. Első felháborodásukban leültették a gyereküket és megpróbálták kiszedni belőle, miért viselkedik úgy, ahogy. Ryan meg csak annyit mondott, hogy „Egyszerűen nem érdekel.”
Így került végül Ryan a barátomhoz. Két nappal később a helyi hamburgeresnél ültek, Ryan karba tett kézzel bámulta a sültkrumpliját, miközben a barátom próbált pár bevezető kérdést feltenni, hogy oldja egy kicsit a kezdeti feszültséget.
- Mi a helyzet a suliban? Milyen tantárgyat szeretsz? Melyiket utálod? Sulin kívül mit csinálsz?
Ryan lassan felengedett, kiderült, szeret arról beszélni, ami érdekli. A barátom úgy vélte, hogy nem túl sokan hallgatták meg eddig Ryant. Ahogy a fiúnak alkalma nyílt beszélni, úgy kezdett egyre jobban megnyugodni. Végül a barátom megkérdezte tőle:
- És otthon mi a helyzet?
A kérdés szinte pofonként érte a fiút, de végül nem húzódott vissza, az eltelt tíz percben úgy találta, hogy a vele szemben ülő felnőttel megoszthatja az érzéseit.
- Tudod mi a gáz a szüleimmel? Az, hogy arra kényszerítenek, hogy templomba járjak!
Itt Ryan elhallgatott és a barátom arcát fürkészte, figyelve, hogy nem ment-e ezzel már túl messzire.
- Hát, én se voltam mindig nagy rajongója a templomnak - ismerte be a barátom a megbotránkozás legkisebb jele nélkül.
Ryan fellélegzett. Huh.
- Mégis, mi jár a fejedben akkor, amikor odakényszerítenek a templomba? - folytatta a barátom.
- Hát - szólalt meg Ryan egy kis gondolkodás után. - A templom biztos jó pár embernek, de én nem vagyok az a fajta.”
(Loc 1238)

Bár a Ryannel való beszélgetés után az ifjúsági munkás egyáltalán nem érezte sikeresnek magát, a fiú szülei nemsokára felhívták és megosztották vele, hogy milyen jó hatással volt a gyerekükre a szerző barátjával való találkozás és hogy mindenki szeretné folytatni a dolgot. Ryan nem a kereszténység ellensége volt - egyszerűen úgy gondolta, hogy neki semmi köze az egyházi dolgokhoz, és a gyülekezetnek sincs semmiféle mondanivalója a számára. A személyes kapcsolat kiépülése után ez elkezdett változni, sőt, még az sem okozott neki gondot, hogy az először megismert ifjúsági lelkész helyett annak egyik gyakornokával folytatta a kettesben való beszélgetéseket (a lelkésznek már nem fért be az időbeosztásába egy újabb fiatal, épp ezért a munkatársait készítette fel erre a szolgálatra). A gyakornokát ezzel a tanáccsal látta el Ryannel kapcsolatban:

Szeresd ezt a fiatalt és adj neki esélyt arra, hogy meggyógyulhasson a sérüléseiből. Belefáradt a gyülekezeti dolgokba és már megégette magát néhány gyülekezetbe járó emberrel. Arra van szüksége, hogy valami hitelessel találkozzon!”
(Loc 1259)

Ryan fokozatosan nyílt meg a lelki dolgok felé. A könyv írásának időpontjában a szerző nem tudott beszámolni egy katartikus hepiendről: Ryan nem tett nyilvános bizonyságtételt, nem vezette Jézushoz az egész osztályát, de elindult egy úton, ami a rákényszerített templomba járás helyett afelé viszi, hogy azért jár gyülekezetbe, mert az ott megélt lelki kapcsolatok fontossá váltak a számára.

A gyülekezetbe hatalmi szóval elvitt Ryan azonban mégsem tipikus „érdektelen fiatal”. A tipikus érdektelen fiatallal nem fogunk a templom vagy imaház biztonságos falai között találkozni, ahogy ez logikus is. Nekünk kell megkeresnünk őket (ahogy a missziói parancs is elmenésre, és nem egy helyben ülésre és várakozásra szólít fel). Nem mindenféle vonzónak gondolt programmal és mutatvánnyal kell őket megpróbálni a gyülekezetbe vonzani (illetve a gyülekezet épületébe...), hanem a már létező kapcsolatrendszereken, baráti, sportköri, iskolai hálózatokon keresztül kell kapcsolatokat keresnünk hozzájuk - lehet, hogy nem is közvetlenül (ifjúsági munkás -> érdektelen fiatal), hanem áttételesen, sokszorozódva (ifjúsági munkás -> hívő, szolgálatot kereső fiatal -> érdektelen fiatal a hívő fiatal kapcsolati hálózatában). Lehet szervezni cool evangélizáló programokat, de személyes kapcsolatok nélkül nem lesznek túlzottan hatékonyak. (Ugyanis az érdektelen fiatalt a programjaink sem érdeklik, főleg a mai világban, ahol a világi programok szinte minden tekintetben felülmúlják az egyház által szervezetteket, egy kivétellel: a lelki tartalom. Ez pedig lelki kapcsolatokat jelent, nem átadott információt.)

Az amerikai háttérrel rendelkező könyv különféle módokat ajánl az ifjúsági munkásnak az érdektelen fiatalok elérésére: edzősködés a helyi iskolában, korrepetálás vállalása, stb. Ez talán nem a legjárhatóbb út nálunk, de meg lehet találni a kapcsolópontokat itthon is. A szerző egy kosárlabdaedzésen történt fogadás történetét is megosztja, ahol egy kosaras csapattal fogadtak, hogy nem tudják megverni az ifivezetőkből álló csapatot - ha az ifivezetők nyernek, a fiúk elmennek egy ifialkalomra, ha a fiúk, az ifivezetők meghívják őket egy gyorsétterembe. (Szolgálati szempontból itt kevés vesztenivaló volt, feltéve, ha az éttermi számlát el lehet költségelni a gyülekezetben :) ). A kosaras fiúk nyertek, az ifivezető viszont egy külön fogadást megnyert az egyik fiú ellen (csodának tekintette), így alkalma nyílt egy négyszemközti találkozóra, beszélgetésre és egy csoportos beszélgetésre is (hat fiúval). Arra a tanulságra jutott, hogy sokkal jobb személyes alkalmakat keresni, mert még egy kisebb csoport fiatallal is sokkal nehezebb mélyebb, mi több lelki témákról beszélgetni, ha együtt vannak: ott sokkal inkább a többiek szemében kialakított „imidzsükre”, képükre koncentrálnak. De persze ez sem járhatatlan út.

Így vagy úgy, mindenképpen nagy befektetés az érdektelen fiatallal való kapcsolatépítés: időben, odafigyelésben, hitelességben, elkötelezettségben.

Következik: A dolgokat felmérő, ismerkedő fiatal



Forrás:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése