Az ifik létszámáról szóló sorozat mai részével elérkeztünk az egyik legismertebb bibliai csoportlétszámhoz. Csoportdinamikai
szempontból sem véletlen, hogy Jézus tizenkét tanítványt
választott: tizenkét fő fölött mindegyik csoport kisebb
alcsoportokat alakít ki magán belül, egyszerűen az ember képtelen
ennyi társsal szorosabb kapcsolatot fenntartani. Ez nem jelent
feltétlenül klikkesedést, ez egy természetes folyamat. Ha egy
növekvő ifiről van szó, akkor ez a létszám lehet az a határ,
amit nehezen tudnak átlépni, épp a fenti okok miatt: ha jönnek is
új látogatók, vagy nem ragadnak meg, vagy cserélődnek a tagok,
kimennek a „hátsó ajtón”.
Míg
kinézetében, egy alkalom menetében a 12+ fős ifi nem nagyon
különbözik az előző kategóriától (7fő), a háttérben, a
„motorháztető alatt” az ifivezetőnek lehet, hogy nagyon tudatos munkát
kell végeznie ahhoz, hogy a lelki és létszámbeli növekedés ne
akadjon meg.
Néhány
gondolat, ötlet ezzel kapcsolatban:
-
törekedjünk arra, hogy az ifinek folyamatosan legyenek közös, az
egész közösséget egybefogó élményei: legyenek olyan játékokaz ifin, amit közösen végeznek, amik alatt mindenki összekerülhet
mindenkivel (tudatosan bontsuk fel az ilyenkor ösztönösen
kialakuló, összeszokott csoportokat), legyenek kirándulások, más
ifi meglátogatása (ahol működik az „ők és mi” élmény is).
